2011. november 3., csütörtök

Volt egyszer egy gimnázium...(további részletek ide a címre kattintva jelennek meg)

-->

Emlékeim
A Budapesti Szentbenedekrendi Szt. Benedek Gimnázium életéből 








A kép forrása:
Google térkép program.

https://maps.google.hu/maps?hl=hu&gs_rn=12&gs_ri=psy-ab&tok=dksLZP600Jjrl1LQp7dwbA&cp=1&gs_id=19w&xhr=t&q=youtube&bav=on.2,or.r_qf.&bvm=bv.46340616,d.Yms&biw=1280&bih=846&um=1&ie=UTF-8&sa=N&tab=wl


 

1. rész A Gimnázium rövíd története.

Ez a gimnázium az 1948 évi államosítás áldozata lett, és sajnos ebben a formában -számos katolikus intézménnyel együtt - nem újulhatott meg, emmek okai közismertek. Visszaemlékezésem az " Alma Maternek " szól, amely gyermekkorom legszebb éveit és emlékeit testesítette meg. A Szent Benedekrend jelmondata :"Ora et labora" (Imádkozzál és dolgozzál) szellemében éltek és végezték felafdatukat tanáraink, akik formálták, nevelték a reájuk bízott kis "ember palántákat ", és generációk számára adtak egész életre szóló útravalót, hogy felnőtté válva a tőlük kapott szellelmi értékeket vigyék tovább és adják át utódaiknak.
-->
Ebben a fejezetben szeretném minél hitelesebb forrásokból egyéges szerkesztésban megjeleníteni a Gimnázium történetét.
Szent Benedek Gimnázium, Bp., 1923. szept.-1948. jún. 16.:  
Fenntartója a pannonhalmi Szt Benedek rend volt. A bencések a józsefvárosi r.k. egyhközs. hívására jöttek a főv-ba. A gimnázium ideiglenes otthona a VIII. ker. Mária Terézia tér 8. alatti Peddagógus. Szeminárium 3 földszinti helyiségében volt. Végső helye a VIII. ker. Baross u. 62. alatti régi elemi iskola épülete. 1924: reálgimnázium, 1935: fokozatosan humán gimnáziummá alakították. 1930: 235 növendéke, 1940: 16 tanára, 516 növendéke volt. 1948 évben államosították. 2005: Fazekas Mihály Gimnázium. M.I.
MKA 1930:283. - A Katolikus. Bencés Diákok Egyesületének budapesti osztálya (1931-32) Bp., 1932. - A Szt Benedek rend Budapesten 1923-1933. A Szt Benedek reálgimn. 10. éves jubileuma. Bpudapest., 1933. - KKF 1940:12.

A Gimnázium működéséről még további adatokat találtam az Internetes Wikipédia Lexikonban, ahol elég részletesen foglalkoznak volt iskolánkkal, úgy mint :"A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium elődjével"

A Szent Benedek Gimnázium mint a Fazekas Gimnázium elődje (1923 – 1948)

A történetben külön fejezetet érdemel a névadó gimnázium története. A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium elődjét, a magyarországi Szent Benedek-rend alapítójáról és a nyugati szerzetesek pátriárkájáról elnevezett gimnáziumot 1923 szeptemberében nyitották meg, 56 tanulóval. Az 1924-25. tanévben az 1924. évi XI. tc. értelmében az intézet átalakult reálgimnáziummá.
Az első otthon a Mária Terézia tér 8. sz. alatt lévő Pedagógiai Szeminárium volt, mivel a Székesfővárostól átengedett VIII., Baross utca 62. sz. alatt lévő megszűnt elemi iskolában még menekültek laktak. Ebbe az épületbe az 1925-26. iskolai év elején költözött a gimnázium.
1931. nov. hó 18-án a szomszédos dohányraktár (VIII., Baross u. 58-60. sz.) és a Rigó u. 3. sz. alatti épület is a Szent Benedek-rend birtokába ment át. A nagy Baross utcai telken sportpályákat, teniszpályákat hoztak létre. A Rigó u. 3. sz. alatt működött a Rendház, valamint egy középiskolai és egy főiskolai félinternátus. Az elképzelések szerint a Baross utcai telken épült volna fel egy modern intézet, amelyben középiskolai és főiskolai internátus is működött volna. A szükséges pénzt csak 1939-re sikerült összegyűjteni. A háborús események miatt az építkezéshez nem láttak hozzá.
A gimnáziumban magas színvonalú, sokrétű munka folyt, amelyet a tanulók eredményei is bizonyítottak. A tanárok a Szent Benedek-rend neves személyiségei voltak. Néhány tantárgyat világi tanárok tanítottak. Az énekkart Forrai Miklós vezette. Járai Mihály fúvószenekart irányított, emellett kamarazenekar is működött.

A háború nehéz éveiben az Iskola elnéptelenedett, 1944 őszén elkezdődött a kövtkező 1944-45-ös tanév,(*) de az egyre gyakoribb és súlyosabb légitámadások, valamint a frontvonalak közeledése miatt az iskola kapuit november első napjaiban be kellett zárni. A légitámadások során az épületet több bombatalálat is érte. A végső statisztika: 7 bomba, 36 tüzérségi lövedék és számtalan akna. A harcok 1945. január 13-án értek az Iskolához. Két nap utcai harc során számtalan tüzérségi lövedék és akna rongálta az épületet, amely a Baross utcai oldalon a pincéig leomlott. Az udvari szárnynak csak az I. emeletig lerombolt csonkja maradt meg
(Forrás:Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)
(*) Az eredeti forrásban az szerepel, hogy  1944. őszén az iskola már ki sem nyitotta kapúit. Mivel ez bizonyíthatóan nem felel meg a valóságnak,  a leírtak szerint helyesbítettem.
(Szijártó Gábor)
2. rész
Személyes élményeim a Budapesti Bencés Gimnáziumból

Ami azt illeti, nehéz feladatra vállalkoztam, mert több mint hatvan év távlatából konkrét eseményekkel kapcsolatban csak néhány emlékezetes pillanat jut az eszembe.
A Szent Benedek rendet ezidőben Kelemen Krizosztom Pannonhalmi Főapát vezette, a gimnázium igazgatói: 1944 őszéig Horváth Kandid  majd Kováts Arisztid szerzetes tanárok voltak 
A Bencés Gimnázium létezéséről már jóval hamarabb tudomást szereztem, mivel nálam öt évvel idősebb bátyám bencés diákként naponta mesélte élményeit, dicsekedett latin tudásával, elbűvölt bocskai sújtásos egyenruhájával,  bencés jelvénnyel ékesített diák sapkájával, amelyre a nagyobb ünnepeken nagy büszkén tűzte ki a kócsagtollat. Mi öten testvérek egy nagy asztalt körül ülve készítettük házi feladatainkat, és így az általa magolt latin memoritereket már betéve tudtam, fel tudtam sorolni a tizenkét római Főisten versbe foglalt neveit, vele együtt skandáltam a praepoziciókat, a főnevek rendhagyó ragozásait ( "ante, apud, ad, adversus..., vagy -do, -go, -io  végzetű" stb.)Mindezek után hatalmas élményt jelentett számomra, amikor Édesapám kézenfogva vezetett be a Baross u. 62. számú épületbe, amelynek főkapuján hatalmas nagy kilincs ékeskedett, amelyet még erős ágaskodással sem tudtam volna felérni. Az első napok heves szívveréssel kísért élményei összemosódnak bennem, arra viszont jól emlékszem, hogy amikor végre egyedül maradtunk szeretett osztályfőnökünkkel  Dr. Pénzes Balduinnal milyen nagy szeretettel üdvözölt minket. Számomra első pillanattól kezdve egész személyisége megnyugtató volt, férfiasan csengő hangja, s ahogy visszaemlékszem kissé "vazsmegyei accentusa" rokonszenvessé tette előttem. Nagyon hamar feloldotta a bennünk levő fezsültséget, amely ebben az új helyzetben mindnyájunkom eluralkodott.
Jól emlékszem az első latin órára, amikor az első anyagot leadta : "Agricola terram arat, agricola vineam quoque curat,agricolae semper laborant". Amikor az első lecke  magyarázatát befejezte, nagy szeretettel felénk fordult, és teljes őszínteséggel elmondta, hogy a latin nyelv szinte a legnehezebb nyelv, de nagyon szép, és a tananyagot bárki könnyen elsajátíthatja,  ha megfelelő szorgalommal minden feladatot megtanul,  akkor   egy idő után meg fogja szeretni ezt a nyelvet.  Ezt a tanulási folyamatot az építkezéshez hasonlította, amikor egyetlen téglát sem szabad kihagyni, mert akkor az egész építmény összedől. Erre azért emlékszem részletesen, mert a többiekkel együtt rettenetesen "le lombozódtam ", s hiába a bátyámtól   eddig ismert latin szövegek, ezekkel a nehéz nyelvtani szabályokkal  nem tudok megbirkózni.  Osztályfőnökünk szavai nyomán úgy éreztem, hogy egyedül az általa felvázolt út a járható. Minden túlzás nélkül mondhatom, a latin tanulás egész folyamán ennek az intelemnek igyekeztem megfelelni. Ezen túlmenően osztályfőnökünk atyai szeretettel segített mindenkinek, akiknél a megfelelő szorgalmat tapasztalta,   mondanom sem kell, a latin tanulásnak voltak nehéz szakaszai. Ilyenkor mindig átsegített a buktatókon.
Sokat keresgéltem emlékeim között, hogy találjak olyan konkrét eseményt, emléket, amellyel jobban be tudnám mutatni osztályfőnökünk egyéniségét, de nem találok olyan történetet, amely olyan rendkívüli lenne, hogy hatvan év elmúltával is élénken emlékeznék rá. Hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy miért nem bukkan fel   ilyen emlék, mert Ő maga volt a rend, a tekintély a biztonság, egyszóval az állandóság  az irántunk való szeretetben. 
Milyen volt hát Dr. Pénzes Balduin, mint osztályfőnök az egykori tanítvány szemében ?
A vele való találkozás első pillanatától kezdve személyisége bizalomkeltő, aki azonnal kapcsolatot tudott teremteni a mintegy hatvan (!) reá bízott tanulóval. Az arca egyformán tükrözte a tekintélyt és azt a szeretetet, amelyet egész felnőtté válásunkig megkaptunk tőle. Nem fenyített, soha nem emelte fel a hangját, de ha valamivel nem volt megelégedve még mielőtt megszólalt volna megrettentünk szigorú tekintetén, s máris a föld alá bújtunk volna szégyenünkben. A magas létszámú osztályban mindegyikünkkel személyes kontaktust tudott tartani. Gondjainkban bajainkban  szinte atyai szeretettel segített a megoldásban, így nem is csoda, hogy  többen lelkiatyánknak őt választottuk. Ma is úgy él emlékemben mint második édesapám.
Mint nevelő nagy súlyt helyezett arra, hogy tanítványait dolgos, ugyanakkor életvidám felnőtté nevelje. Egész lénye az egyszerűséget a munkaszeretet és az optimizmust sugározta. Modern gondolkodású volt, ez megnyilvánult magyar óráin, amikor olyan költőket is megismertetett velünk, akik akkor indexen voltak, pl. Ady Endre költészetével.
A háborús bombázások idején nagy megnyugvást jelentett, hogy az óvóhelyen együtt imádkoztunk és így tanár és diák még jobban összeforrt. Amikor a bombázások egyre gyakoribbá váltak 1944. őszén felsőbb utasításra az iskolákat be kellett zárni. Az utolsó napra nagyon jól emlékszem:
Osztályfőnökünk úgy szólt hozzánk mint felnőttekhez, elmondta, hogy most olyan idők következnek, amikor mindenkinek meg kell állni a helyét, lehet, hogy soha többet nem találkozunk, de minden megpróbáltatásban ha csak egy rövid fohásszal is kérjük Isten segítségét. Útravalóul egy Jézus Szent sebeihez szóló imádságra is megtanított minket. Úgy érzem, hogy ez az ima a reménytelenség pillanataiban sokat segített...
A háború után egy alkalommal összetalálkoztam vele a pesti utcán, hihetetlen élmény volt ez a találkozás, szerencsére volt rá ideje, hogy egy parkba elvonulva röviden elmondjuk egymásnak élményeinket. Szóba került közben az Új Ember szerkesztése is. Kértem, hogy oszlassa el azokat a kételyeimet, amelyeket az újság iránt éreztem, úgy fogalmaztam, hogy az akkori elnyomó rendszer és a katolikus hit, mint a tűz és a víz nem fér meg egymással, így az ő engedélyükkel hogyan lehet egyáltalán elfogadható katolikus lapot kiadni.  Osztályfőnökünk ezután arra kért, hogy türelmesen hallgassam végig ezzel kapcsolatos gondolatait. Elmondta, hogy abban az időben, amikor tűzzel vassal akarják az emberekből a hitet kiírtani, jó, hogy van egy újság amely még ezekben a nehéz időkben is Jézus tanítását eljuttatja az emberekhez. Ezt a beszélgetést még a későbbiekben is folytattuk, mivel több alkalommal a Rókus Kórházban meglátogattam Őt . Egyik látogatásnál azt a kérdést szegezte nekem, hogy nem gondolok  -e arra, hogy mennyi idős pap van akiknek a halálát jelentené, ha nem volna valamilyen konszolidáció az állammal. A beszélgetések során végleg meggyőzött, s igencsak röstelkedtem forrófejűségem miatt. 
Amikor több érettségi találkozó kihagyása után a 30. -on részt vettem, olyan szeretettel üdvözölt, maga mellé ültetett, és ezen a ngyon jó hangulatú estén találkoztam vele utoljára...
Most a visszaemlékezésem írásakor találkoztam életrajzi adataival először, s bizony megdöbbenve látom, hogy osztályfőnökünk egészen fiatalon, huszonkilenc éves   korában lett osztályfőnökünk,  két évvel  magyar-latin doktori diplomájának megszerzése után az 1939-40 -es  tanévben. Ez azért is érdekes, mert gyermek fejjel  a Vele való első találkozás számomra azt a benyomást keltette, mintha időtlen idők óta állt volna az osztályfőnöki katedrán.  Első naptól kedve  olyan határozottan , nagy tekintéllyel és a belőle sugárzó szeretettel vett minket "kezelésbe",hogy nevelési stílusa egyetlen percre sem mutatta a kezdő tanár botladozásait, majd azt a változást, amelyet pár év alatt szereznek meg a kezdő tanárok. Az Ő osztályfőnöki és tanári   tevékenysége egészen egyenletes utat írt le, a változás csak annyi volt, hogy az évek múlásával a fejlődésünkhöz alkalmazkodó hangot mindig megtalálta.  Ez volt az Ő egyetlen osztálya,  amelyet azokban a nehéz háborús időkben nyolc éven keresztül végig vitt, és nevelte azt a negyedik elemi iskolából    ebbe a komoly intézménybe került   közel  hatvan fős éretlen kis diáksereget,   egészen az ifjú felnőtté válásáig. A bevezetőben említett "Ora et labora" bencés életszemléletet, amelyet az érettségi bizonyítvánnyal együtt, mint  egész életre szóló útlevelet minden végzős diák megkapott, Ő adta át nekünk.
Az elmondottak kiegészítésére és az emlékek felidézésére, álljon itt néhány kép:
(A képek bármely részére kattintva azok tovább nagyíthatók)


Dr.Pénzes Balduin első osztálya az 1939/40-es tanévben: 

Ugyanennek az osztálynak érettségi képe az 1946/47-es tanévben:


Két Részlet egy úrnapi körmenetről:



Szeretett Osztályfőnökünk: 


Fenti képeket Bánsági Ámend László  Németországban élő barátomtól, egykori osztálytársamtól kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok neki.

Dr. Pénzes Balduin életrajza:

Pénzes Balduin (Ikervár, 1910. szept. 5. – Bp., 1980. nov. 15.): irodalomtörténész, szerkesztő. Tanulmányait Sárváron, majd a pápai bencés gimn.-ban végezte. Itt érettségizett 1930-ban, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott Pannonhalmán és Bp.-en. A Pázmány Péter Tudományegy.-en szerzett diplomát m.-latin szakon, és itt doktorált 1937-ben. 1936-ban szentelték áldozópappá. 1937-1938-ban Pápán a bencés gimn.-ban, 1938-39-ben Sopronban és Komáromban, 1939-től 1948-ig Bp.-en a bencés gimn.-ban volt tanár. 1945-től 1957-ig felelős szerk.-je, 1957-től haláláig főszerk.-je volt az Új Ember c. lapnak. Cikkei, m. irodalomtörténeti tárgyú tanulmányai jelentek meg a Magyar Szemle, a Pannonhalmi Szemle, a Katolikus Szemle, a Vigilia és az Új Ember hasábjain. Sokat fordított latinról m.-ra. – Irod. A Vigilia beszélgetése P. B.-nal (Vigilia, 1981. 2. sz.); Szeghalmi Elemér: A tanár és irodalomtörténész P. B. halálának évfordulójára (Új Ember, 1981. 46. sz.).
________________________________________________________________________________
Forrás: MAGYARÉLETRAJZI LEXIKON1000–1990 Javított, átdolgozott kiadás
Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes
__________________________________________________________________

 
3.rész
Tanáraimra emlékezem

Dr. Radó Polikárp halkszavú nagytudású tanárunk pár évig hittan tanárom volt, akinek soha nem kellett fegyelmezni minket, mert órái annyira érdekesek és színesek voltak,hogy szavait mindíg feszült figyelemmel követtük. 

Dr.Radó Polikárp tanár úr életrajza:A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.





Radó Polikárp, Radó János (Sopron, 1899./home/gabi márc. 1. – Pannonhalma, 1974. nov. 21.): benedekrendi szerzetes, könyvtörténész, egyetemi tanár. Innsbruckban teológiát végzett, pappá szentelték (1922), majd a római Institutum Biblicumban tanult (1922–24), doktorált (1924). 1924-től 1933-ig szentírástudományt tanított a Pannonhalmi Hittudományi Főisk.-n. Szerk. Kühár Flórissal a Liturgikus Lexikont (1933) 1933–35-ben plébános Ménfőcsanakon, majd 1935–37-ben hittanár a győri bencés gimn.-ban. 1945-ig a bp.-i bencés gimn.-ban tanított. 1944-ben a bp.-i egy.-en a m. liturgiatörténet magántanárává képesítették. 1945-től intézeti tanár, 1950–71-ben a Hittudományi Ak.-n a II. sz. dogmatikai tanszéken egy.-i tanár. A Katholikus Szemle (1939–44) s a Teológia egyik szerk.-je (1967–73); a Vigilia és az Új Ember munkatársa volt. A liturgiával és annak kéziratos, történeti anyagával több forrásértékű könyvében foglalkozott és tanulmányai jelentek meg a Magyar Könyvszemle hasábjain. – F. m. Hazánk legrégibb liturgikus könyve, a Szelepchényi kódex (Bp., 1939); Esztergomi könyvtárak liturgikus kéziratai (Pannonhalma, 1941); Index codicum manuscriptorum liturgicorum Regni Hungariae (Bp., 1941); La liturgie romaine dans la Hongrie mediévale (N

Borbély Kamill tanár úr több éven át matematikát tanított osztályunkban. Dallamos kedves hangjára még most is emlékszem. Ha valakinek sehogy sem ment a matematika,akkor az említett kedves hangján csak ennyit mondott : "Ajánlhatom a fehéripart", Kérdésünkre kifejtette, hogy ez azt jelenti, hogy ha valakit nem érdekel a matematika, attól még kíváló pék, vagy cukrász is lehet. Az idézet mondat az évek során igen gyakran elhangzott, s akinek éppen ez a mondat szólt annak a napja bizony teljesen elromlott. Szigorúsága mellett rendkívül kedélyes volt, a matematika órákat azzal tette kellemessé, hogy minden óra utolsó tíz percében fantasztikus és meseszerű folytatólagos regényt mesélt annyira színesen, hogy már alig vártam a következő matematika órát.Az egyik ilyen regény "Az árnyék nélküli ember" volt.
Valamikor a hatvanas években Balatonfüreden a körtemplomban láttam újra, s amint a szentmisének vége volt rohantam a sekrestyébe, nagy szeretettel fogadott, s bizony megismert, örömmel ölelt magához, felelevenítettük a régi matematika órák emlékeit, elmondta, hogy ebben a templomban látja el a lelkészi szolgálatot. Máig is életem egyik nagy emléke ez a találkozás.
__________________________________________________________________
Borbély Kamill tanár úr életrajza:A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.


Borbély Kamill József (Győr, 1901. jan. 9. – Bp., 1975. ápr. 8.): bencés szerzetes, tanár. 1920-ban belépett a Szt. Benedek rendbe, 1926-ban pappá szentelték, 1926-28-ban gimn.-i tanár Kőszegen, 1928-29-ben Bp.-en, 1929-36-ban Győrött, 1936-39-ben lelkész Balatonfüreden, 1939-40-ben h. fürdőig. Balatonfüreden. 1940-46-ban ismét gimn.-i tanár Bp.-en. 1946-ban a bp.-i egyen pedagógiából doktorált. 1949-1958 között a pannonhalmi rendi főisk.-n a lélektan, logika, pedagógia és kozmológia tanára. 1958-tól nyugdíjazásáig (1964) a balatonfüredi fürdőkápolna lelkésze volt. Pedagógia (1953) c. jegyzetében Otto Wilmann szellemében dolgozta ki nevelési rendszerét. Cikkei a Vigiliában jelentek meg. – Irod. B. K. (Szolgálat, 1975); Szeghalmi Elemér: Az árnyéktalan ember (Új Ember, 1985. ápr. 14.).
Forrás: MAGYARÉLETRAJZI LEXIKON1000–1990 Javított, átdolgozott kiadás
Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes

Szunyogh Xavér Ferenc tanár úr: Arra nem emlékszem pontosan, melyik tantárgyat tanította, és hány éven keresztül, de arra határozottan emlékszem, hogy az órái felüdülést jelentettek,  Sokat mesélt édesanyjáról, akinek tizenkilencedik gyereke volt. Elbűvölt minket humorával, minden óráján énekeltetett minket. Ezek olyan hatással voltak rám, hogy egyik másik dalra még ma is pontosan emlékszem. Volt egy régi katonanóta összeállítása, amelyet minden szünet nélkül kellett énekelni, a pergő ritmusú dalok nem csak szövegben voltak összehangolva, hanem a dallamok ia, úgy hogy minden dal utolsó hangjegye  pontosan megegyezett a következő dal hangjegyével, üteme egyre fokozódott, és ettől vált ez az összeállítás fantasztikusan tüzes pergő ritmusúvá.   Ilyen humoros katonanóta volt, amely így kezdődött:
" Az inzurgens azt akarja ráde-ráde-ráderá,
Hogy a puska sonka volna ráde-ráde-ráderá,
Hát a nénéd él e még,
Hát a foga ép e még,
Ráde-ráde-ráde-ráde,
Rád e vicsorítja még.
 
Szunyogh Xavér Ferenc tanár úr  életrajza: 


A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.
Szunyogh Xavér Ferenc (Tereske, 1895. máj. 13. – Pannonhalma, 1980. okt. 7.): bencés szerzetes, műfordító. Középiskoláit Bp.-en végezte. M.-latin szakos tanár lett, Pozsonyban szerzett doktori diplomát pedagógiából. Bencés gimnáziumokban tanított: Kőszegen, Bp.-en 1928-1948 között. 1948-1961 között a bp.-i Szent Szabina-kápolnában folytatott lelkipásztori munkát. 1961-63-ban Márianosztrán volt bebörtönözve. 1963-tól Pannonhalmán élt. A tanítás mellett sokoldalú munkássággal vett részt kora egyházi életében: szentbeszédeket, előadásokat tartott országszerte, és számos írása, könyve jelent meg három témakörben: a liturgia, a bencés lelkiség és a Szentírás területén. A 20. század első felének népliturgikus mozgalmát elsősorban ő népszerűsítette hazánkban. Legnagyobb jelentőségű munkája a teljes Missale Romanum lefordítása és kiadása magyar nyelven: Magyar-latin misszále az év minden napjára (ford. bev. Bp., 1933). Élete második felében a Biblia, elsősorban az Új szövetség fordítása és magyarázata foglalkoztatta.
Forrás: MAGYARÉLETRAJZI LEXIKON1000–1990 Javított, átdolgozott kiadás
Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes
__________________________________________________________________

==================================================================
A Nádasi Alfonz tanár úr által alapított énekkarban és ennek kamara kórusában is énekeltem. Rendkívül igényes volt, az igen hosszú próbákon át szigorúan mindaddig gyakoroltatott egy-egy dallam részletet, míg elégedetten nyugtázta az eredményt, ilyenkor nem fukarkodott a dicséretekben. A próba ideje így nem volt előre kitűzve, s bizony egy-egy próba után teljesen kimerülve, és iskolatársainknál jóval később távoztunk az iskolából. Egy alkalommal a "Budapest 1" rádióban viaszlemezre vettek egy jó félórás műsorunkat, amit később egy déli adásban le is játszottak. Jól emlékszem arra a napra, amikor a gimnáziumtól gyalog mentünk a Sándor utcába. Igen nagy meleg volt, s amikor egy fagylalt árussal találkoztunk, néhányan odarohantak, s már-már majdnem vettek is, Nádasi tanár úr rendkívül vehemensen kiabálva hárította el ezt a szörnyű tettet, mondván, hogy ezzel az egész fellépésünket veszélyeztetik, de mindjárt hozzátette, hogy visszafelé jövet bepótolhatjuk. A stúdióban otthonosan mozgott és, nekem úgy tűnt, hogy jóformán mindenkit ismert. A felvétel után megkérte az akkor híres Radó Sándor bemondót, hogy vezessen körbe a stúdión, ezzel ajándékozta meg sikeres szereplésünket. Nagy élmény volt számomra a hangjátékoknál használt hangkeltő anyagok    megtekintése, sőt azok kipróbálása, így pillanatok alatt lódobogástól a szélviharon át egészen az ajtó nyikorgásának hangjával telt meg a hangjáték stúdió...

Nádasi Alfonz tanár úr életrajza: 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.     
Nádasi Tibor Alfonz Pápán, polgári családban született 1909. március 21-én. A Tanácsköztársaság bukása után Pápán újra megnyílt bencés gimnáziumban végezte tanulmányait. 16 évesen jelentkezett a Szent Benedek Rendbe. 1930. szeptember 11-én tette ünnepélyes fogadalmát, majd 1933. június 10-én pappá szentelték. A rend akkori gyakorlatának megfelelően a teológiai képzésen túl tanári diplomát is szerzett: görög-latin, majd a háború után orosz nyelvből, illetve énekből rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Első tanári állomáshelye Sopron volt. Itt találkozott először Kodály Zoltánnal. A zeneszerzővel való megismerkedés egész életét meghatározta. Nádasi lett a nagy zeneszerző legbelsőbb bizalmasa, munkatársa, lelkiatyja. Nádasi temette Kodály első feleségét, majd magát a mestert is.
Élete másik meghatározó összetevője: a pedagógusi munka. Legendás tanáregyéniség volt. Elképesztő szigoráról ma is anekdoták keringenek. Szerinte a tanulás elsősorban nem tehetség, hanem tisztesség kérdése. Klasszikus paptanár volt, akinek nem volt "rangon aluli" középiskolás diákok oktatása, holott képességei jóval magasabb szintre emelhették volna.
Nádasi Alfonz 1950-től haláláig a Győri Bencés Gimnázium tanára volt, s a legutóbbi időkig ténylegesen részt vett az oktatásban és nevelésben. Idős kora ellenére hetente feljárt Budapestre, ahol kórusával foglalkozott. 1997. szeptember 19-én hunyt el. Rendtársainak, tanítványainak és tisztelőinak jelenlétében helyezték örök nyugalomra a győri Bencés Templom kriptájában.
 

Szívos Donát tanár Úr engem nem tanított, de az ő személyisége a bencés gimnázium összes hallgatójára maradandó hatást gyakorolt szentmiséken mondott beszédeivel, de különösen az általa vezetett lelkigyakorlatokkal. Rám különösen a lelkigyakorlatok voltak nagy hatással. Beszédei szuggesztív erejűek voltak, szinte egészen más dimenzióban éreztem magam egy-egy ilyen háromnapos lelkigyakorlat alkalmával. Ezeken a napokon tilos volt egymással minden beszélgetés, mégsem éreztem ennek hiányát, a beszédek hatására szinte teljesen kikapcsolódott a környeztem.
 

Szívos Donát tanár Úr életrajza

Dr Szívós Donát Bálint, OSB: Kiskeszhely, Zala vm., 18Kiskeszhely, Zala vm., 1898. jan. 6.-Pannonhalma, 1973. jún. 28.): gimnáziumi tanár. - 1915. VIII. 6: lépett a r-be, 1922. V. 28: szerz. fog-at tett, VI. 29: pappá szent., s fil-ból drált. Komáromban gimn. tanár, 1924: hitokt. is, 1925-29: Pannonhalmán főisk. tanár és 1925-28: diákotthoni elöljáró is. Szegeden 1925/26: fil-ból drált. 1929-44: Bpen gimn. tanár, 1938-: a M. Cserkészszöv. I. Bpi Cserkészker. társelnöke. 1944: Esztergomban házfőn. és gimn. ig., 1946: Bpen gimn. tanár, 1948: a bp-józsefvárosi pléb. kisegítője. 1951: nyugdíjas, 1952-73: Pannonhalmán élt betegen. - Írásai: Zászlónk (1927/28, 43/44), Pannonhalmi Szle (1928), Az Út (1934/34), Utunk (1935/36, 38/39, 40/41), M. Kultúra (1938/39), Aradi Kat. Tudósító (1939), Égi hullámokon. 1. Bp., 1939. (Rádiós sztbeszéd), Erdélyi R.K. Hitoktatásügyi Kongresszus. Marosvásárhely, 1943. X. 19-21. Bp., 1944. (Az ifj. vallásos és hazafias nevelésének mai kérdései); és Pannonhalmi Szle 1944:47.), M. Középisk. (1944:5. sz.), Szt Margit és szigete. Uo., 1944. (Árpádházi Szt Margit örök korszerűsége), Élet, M. Cserkész, Cserkészvezetők Lapja. - M: A ma diákja. Ifj. sztbeszédek. Bp., 1936. - Haec loquere. Sztbeszédvázlatok. Szúnyogh X. Ferenccel. Uo., 1937. - Diáklelkigyakorlatok. Uo., 1938. - Világáramlatok sodrában. Diákexhortációk. Uo., 1940. - Emberek a mérlegen. (Krisztussal v. ellene?) Uo., 1941. - Szerelmes vagy? Uo., 1942. (2. kiad. 1944) - Magyar vagyok! Uo., 1943. - Szülők, tanárok négyszemközt. Uo., 1944. 88
Bpi bencés gimn. évkv-e 1929-44. - Schermann 1940:121. - Sziklay 1941:482. - Szolg. 1973. 20:100. - PN 1987:172. (1312.) - Gulyás-Viczián XXIX. (kz-ban)
-->

-->
Nagy Júlián Tanár úr a fizikát tanította osztályunknak. Kevés közvetlen emlékem van róla, de arra emlékszem, hogy ezt a nehéz tantárgyat viszonylag könnyen tanultam, óráin nem lehetett oda nem figyelni, annyira érdekesek és szemléltetőek voltak előadásai, hogy (velem együtt) még a fizikához kevésbé vonzódó tanulók is egész könnyen megértették, és egészen jó eredményeket értek el. Fakultatív órákon repülő modellező szakkört vezetett, hallgatói szinte megszállottként rajongták körül, és egy - egy óra után alig tudott kiszabadulni rajongói gyűrűjétől, annyi kérdéssel, problémával ostromolták, s amennyire ideje engedte türelmesen meghallgatott mindenkit. Egyik szakkörös osztálytársam gyógyszerész foglalkozása mellett hosszú ideig vitorlázó repülő oktató volt, de gondolom, hogy többen is lettek a repülés megszállotjai. 
Nagy Julián tanár úr arcképe:



Nagy Julián tanár úr életrajzát egyelőre nem találtam, e helyett két híres emeber visszaemlékezéséből idézek részleteket:
1.Balázs NándorAmerikában élő  fizikus  Nagy Julián tanítási módszerére emlékezik:

" A középiskolában a bencések pesti Szent Benedek Gimnáziumában kitűnő matematikatanárunk volt, Nagy Julián. A háború után a Műegyetem professzora lett. Hallgatóimnak a Stony Brook Egyetemen ma is úgy tálalom a feladatokat, ahogyan azt tőle tanultam 12-13 éves koromban. A tábla bal oldalára felírta a példa adatait, alatta ment a levezetés, a jobb oldalon pedig a mellékszámítások, aláhúzva, bekeretezve, nyilakkal összekötve... Amerikában az egyetemi hallgatóim nem is sejtik, hogy a szellemi nagyapjuk Nagy Julián"
Az interjú teljes szövege az alábbi web címen található: 
-->
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9745/etinterju/etinterju.html
-->

2. Nagy Júlián életútjából Dr. Benedek György repülő modell kontruktor visszaemlékezéséből fontos részleteket  ismerhetünk meg.

Dr. Benedek György 1987 tavaszán tervezte első CO2-es modelljét, amelyet "JULIÁN"-nak nevezett el, Nagy Julián bencés szerzetes, matematika-fizika tanár emlékére és tiszteletére.

Részletek Dr. Benedek György visszaemlékezéseiből. CH 1992/3

"Nagy Julián (1900 - 1960)
bencés szerzetes, matematika-fizika tanár(1)

Egyszerű vidéki családból származott, György-nek keresztelték. Kitűnő képességei alapján felsőfokú oktatásra tették alkalmassá, de családja az akkori nehéz időkben ezt anyagilag fedezni már nem tudta. A megoldás úgy sikerült, hogy a tehetséges ifjú belépett a bencés rendbe, mely vállalta további taníttatását. A szerzetes rendben a Julián nevet kapta, tanulmányainak befejezése után a rend Budapest, Rigó u. 3 alatti gimnáziumában lett matematika-fizika tanár. (. . . )
Az 1930-as években megszervezte a bencés gimnázium ifjúsági aero-körét, melynek fenntartási költségeit is maga teremtette elő, részben asztalosipari munkát vállalt, melyet diákjaival közösen végeztek el, részben a gimnázium pincéjében gombatenyészetet rendezett be. Ezek bevételéből fedezte a modellező anyagok beszerzését, mivel az akkori időkben sem az oktatás-ügytől, sem máshonnan nem kapott támogatást. (. . . )
Nagy Julián a repülőmodellezés és repülés terén olyan tekintélyre tett szert, hogy midőn a háborús helyzetre tekintettel országos támogatás indult meg a repülés fejlesztésére és megalakult a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap (HMNRA) és ennek keretében a repülőmodellezés elterjesztésére is jutott támogatás, 1945-ben felkérték az országos repülőmodellező mozgalom megszervezésére. Ekkor otthagyta átmenetileg a gimnáziumi oktatást és a Repülőmodellező Központ vezetőjeként kezdte meg a hatalmas munkát.(. . )
1945-47-ig Nagy Julián igyekezett a repülőmodellezés központjában még megmaradt értékeket menteni. Ezekre jellemző, hogy olyan anyagmennyiségeket sikerült a körzeti központokban felhalmozni, amelyből pl. Kolozsváron a modellezők kb. még egy évtizedig építhették modelljeiket. (…)
1948-ban, a rövid életű III-ik Magyar Köztársaság idején volt tanítványainak - Köztük Rédei Györgynek - sikerült az újjáalakított repülést és repülőmodellezést állami támogatással megszervezni, melynek mintájául Nagy Julián rendszere szolgált alapul. Nagy Juliánt ekkor még bevonták tanácsadóként a szervezésbe és a versenyek lebonyolításába. A kommunista hatalomátvétel, 1949 után azonban az akkori repülősport vezetőit részben letartóztatással, részben egyéb erőszakos módon távolították el. és Nagy Julián nevének még az említését is megtiltották. (…)
A szerzetesi iskolák 1949. évi felszámolásakor a letartóztatást csak szerencse folytán kerülte el, ekkor a rend esztergomi székházába ment. A szerzetesrendek felszámolása után budapesti rokonságához menekült a Bécsi útra. Hosszas küszködés után a Műegyetem dr. Fenyő István-féle matematika tanszékén kapott egy igen alacsony beosztást jelentő tanársegédi állást.
Erről egyik 1955 decemberében írt levelében így számolt be: …műveimen ez évben még rajta hagyták a nevemet, de lehet, hogy jövőre már a "tanszéki munkaközösség" cégére alatt adják ki …
A sorozatos megaláztatások és a túlfeszített munka egészségét aláásta, munkája alatt a szellemi frissesség biztosítása végett sokat dohányzott és 1960 nyarán tüdőrákban - viszonylag fiatalon - elhunyt.
Az első hazai CO2 terv modellje az Ő emlékére kapta a Julián nevet, és hogy a tiszteletadás teljes legyen, Dr. Benedek György elvitte az első modellt, az ezzel nyert díjat, és lefényképezte Nagy Julián sírjánál az Óbudai temetőben.

(1) Engem három évig - a rend 1948-as feloszlatásáig - tanított matematikára - ahogy Ő nevezte "mennyiségtanra". Mert szerinte a matematika valahol sokkal magasabb szinten kezdődik. Tőle tanultam meg, hogy lehet egy 68 fős (!) osztályt egy óra alatt kétszer végig feleltetni. Módszere mindkét félnek nagyon fárasztó, de nagyon eredményes. - Pinkert Gy."
Forrás. " A modellezés Képeskönyve.Web hely :
http://www.cavalloni.hu/kepeskonyv/katf1ktortenet.htm
-->
Havasi Luciusz tanár úr több éven át történelmet tanított nekünk. Kedélyes kiegyensúlyozott egyénisége számomra rendkívül imponáló volt, s mivel a történelem kedvenc tantárgyaim közé tartozott, mindig nagy örömmel vártam óráit.
Volt vele kapcsolatban egy rendkívül érdekes és kalandos magánjellegű élményem. A Császár-fürdőben - ahova Édesapámmal és testvéreimmel rendszeresen jártunk - egy alkalommal összetalálkoztam Havasi tanár úrral, (Ez a fürdő akkoriban különböző napokon fogadta a női. illetve a férfi vendégeket) aki nagy szeretettel üdvözölt, s elmondta, hogy egy ideje figyeli, hogy mindig csak a sekély vízben és csak a fal mellett mertem úszkálni, majd megjegyezte, hogy így sohasem fogok megtanulni, Ő sszívesen és gyorsan megtanít úszni, csak haladjak mindig mellette végig a mély vízben is, meg fogom látni, milyen egyszerű, csak ne próbáljak közben leállni. Kissé szorongva, de elkezdtem mellette tempózni, s már elég benn jártunk a mély vízben, amikor egy hirtelen vízbeugró által keltett hullámtól nagy mennyiségű vizet nyeltem. Ekkor elveszítettem lélekjelenlétemet, s a trikós fürdőruhájába görcsösen belekapaszkodva, már - már majdnem Őt is lerántottam. Ekkor Ő a legszabályosabb módon mentett meg: egy hirtelen csapással elszédített, s így vonszolt ki a partra. Tehát megmentette életemet. A következő történelem órán mélyen a padba húzódtam, attól félve, hogy az osztály előtt visszatér a történtekre, de legnagyobb meglepetésemre, egy tekintete sem árulta el, hogy köztünk bármi is történt volna. Ezzel óriássá nőtt szememben, s ez meghatározta iránta való nagy tiszteletemet. A szégyen érzetem azonban megmaradt, s nagy igyekezettel azon voltam, hogy ezt a csorbát kiküszöböljem,pár hónap alatt megtanultam úszni, s a következő nyáron a Császár fürdőben bemutattam tudásomat, amit Ő - látva a nagy igyekezetemet - elismeréssel nyugtázott.
Havasi Luciusz tanár úrról csak a következő rövid életrajzi leírást találtam:

HAVASI Luciusz Gottfrid (Gyor, 1901 Phalma, 1966): bencés szerzetes, latin-történelem sz. kö-zépiskolai tanár. 1946-48 között állt a pápai bencés gimn. élén. Az államosítás után a nagymányoki ált. isk.-ban tanított (1950-53). 1963-tól nyugállományban .
Forrás:  IROD.: Bencés ért. (Pápa) 1946/48. Berkó-Legányi 178.(M. Zs.)

További keresgélés után a Bencés Diákszövetség alább idézett hírlevelében Havasi Luciusz tanár úrnak tulajdonított dombormű képet találtam:


-->
Nagyon meglepett a kép mellé írt szöveg, ezért az írás egy részletét most közreadom:
Részlet A Bencés Diákszövetség HÍRLEVELE XVII.évf.3. szám 2006 18. oldalán. megjelent írásból : "Iskolai ünnepség Pápán"
Harsányi Laci (Pp 43) aláírással.:
"...Egy barátunk írta, hogy Havasi Luciuszra nem ismert volna rá. – A dombormûnek története van. ZSUPPÁN PISTA, a pápai mûvész-rajztanár megküldte részemre e-mail-en a dombormû tervezetét. Pár hétre rá vendégem volt egy távoli atyafi, aki a pesti bencéseknél érettségizett. Büszkén mutattam neki a Zsuppán-tervezetet. Mire a rokon:
Ez nem a Luciusz, legfeljebb a szemüvege valódi.” - Felhívtam Zsuppán Pistát. A válasza:
Ez könnyen lehet, mert a gimnáziumban 1948 után megsemmisítették a tablókat. Én egy képet kaptam, amirõl azt hitték az érdekeltek, hogy ez a Luciusz"
Így készült el tehát a dombormû. A népes ünneplõ seregletbõl – akik az ünnepségsorozaton részt vettek– senki nem ismerte a Luciuszt (legfeljebb néhány öregdiák, de azokat nem interjúvoltam meg)."

Mindehhez csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a dombormű egyáltalán nem Havasi Luciusz tanár urat ábrázolja, ez méltatlan, hozzá, de véleményem szerint a hozzáfűzött írás is - enyhénszolva könnyed, kedélyeskedő - stílusa is, ebbe nem szabad beletörődni, ezért kérek mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa, és rendelkezik olyan érettségi tablóval, vagy osztályfényképpel amelyen Havasi tanár úr is látható, küldje el email címemre, és ekkor lehetőség nyílik ennek - a hozzá méltatlan hibának- kijavítására.

e-mail címem:
gabor27ster@gmail.com




-->
Solymos Vendel tanár úr németre tanította osztályunkat. Vele kapcsolatban nem volt különösebb élményem, de az biztos, hogy precíz és nagy követelményeket támasztó tanításának köszönhetően még napjainkban is, külföldi utazásaim alkalmával a tőle kapott német tudásommal igen jól boldogulok. Legjobban arra emlékszem, hogy a kiejtésre igen nagy hangsúlyt fektetett. Volt olyan szó, amelyet - akár félórán keresztül - sorban az egész osztálytól végig kérdezett, s alig akadt olyan felelő, akinek kiejtésével meg volt elégedve.
A tanár úrról nincs fényképem.
Solymos Vendel rövid életrajzi adatai: 

SOLYMOS (Schlamadinger) Ven­del Károly (Nagysároslak, 1893 — Bp., 1950): bencés szerzetes, középiskolai tanár. Tanulmányait Phalmán és Bp.-en végezte. 1917-22-ig gimn. tanár Pápán, 1923-25-ig Habsburg Ottó nevelője Lequeitioban [Spanyolország]. 1925-26-ig ismét gimn. tanár Pá­pán, majd ig. Kőszegen, Phalmán és Bp.-en . 1948-50-ig nyugdíjas Pápán. Műve: Daloskönyv a fiú-középiskolák I-II. oszt. számára (Németh Dömével, Bp., 1930).
IROD.: Bencés ért. 1918/22. • Berkó-Legányi 165.
(T.Gy.)
 
Forrás:
PÁPAI PEDAGÓGUS LEXIKON Főszerkesztő TUNGLI GYULA
Társszerkesztők: MEZEI ZSOLTMÉSZÁROSNÉ STENGER KATALIN
Pápai Művelődéstörténeti Társaság1997
-->
Joanelli Béda tanár úr földrajzot tanított nekünk úgy emlékszem, hogy Ő volt a legfiatalabb tanárunk, ez megmutatkozott felfokozott vidám és dinamikus egyéniségében. Ő volt az a tanár, akit nem lehetett nem szeretni. A tananyagban igen felkészült volt, egyszer szorgalmi feladatként adta, hogy egy általunk választott európai ország hegy és vízrajzi térlépéről készítsünk színes ceruzarajzot, s örömmel fogadta jó és kevésbé jó rajzainkat. Ez is egy jó eszköz volt a tantárgy megkedveltetésére.
Joanelli tanár Úrról nem találtam életrajzi adatokat.Sok keresgélés után találtam egy róla szóló igazán kedves jellemzést az Új Ember Katolikus Hetilap 2007.02.04. (LXIII. évf. 5. (3051.)számában Rónay László tollából:

"Múltidéző Emlékek a hőskorszakból" címmel.
Cikkében a szerző visszaemlékszik az "Új Ember" és a "Vigilia" szerkesztésének kezdeti nehéz éveire, s ennek kapcsán egyik íróasztaltól a másikig haladva mutatja be munkatársait, s így jut el az akkor már ott dolgozó Joanelli Bédához:
"Mögötte ült barna köpenyben Joanelli Alfréd, aki Béda szerzetesi névvel kivételesen népszerű bencés tanár volt, a főszerkesztő, Pénzes Balduin kollégája. "Szólíts Frédinek!" - mondta, s így szólítottam korai haláláig. Egy személyben ő volt a Vigilia kiadóhivatala. Nevéhez híven olaszos temperamentummal rendelkezett, ha dühbe gurult, attól tartottam, megüti a guta. Általában azonban nagyon kedves, jóságos ember maradt kicsit méltatlan helyzetében is, amelybe fénysugárként hasítottak bele volt tanítványai gyakori feltűnései, akik a jelek szerint nagyon szerették az osztályfőnök urat. Anyagiakkal is támogatták, és jókat beszélgettek a pultra támaszkodva. Frédi nem egészen illett a kiadóhivatalba. Fújásnyi szabad idejében maga mellé ültetett, beszélgettünk, s akkor értettem meg igazán, miért szerettek szüleim vele üdülni őszelőn a Stellában. Negyedikként a csodálatos Belon Gellért csatlakozott hozzájuk. A remek társaságban a salátafőzelék iszonyatairól is megfeledkeztek. Ha valaki egykor a Vigilia történetének megírására vállalkozik, Frédinek mindenképp szentelnie kell egy önálló fejezetet..."


-->
Brunner Emőd tanár úr egy évíg francia nyelvet tanított osztályunkban. Róla Nándor bátyámtól - akinek osztályfőnöke volt - már korábban sokat hallottam, érthető tehát, hogy különös várakozással tekintettem a vele való első találkozásra. Igyekeztem is neki megfelelni, ami egyáltalán nem ment nehezen, mert egész személyisége rendkívül megnyerő volt, különösen azzal, hogy választékos, de mégis kedves modorával felnőttként kezelt minket, s egy év alatt komolyan megszerettette velem a francia nyelvet.

"Brunner Emőd László (1905-1985) bencés tanár, Pápán 1931-33."
Találtam viszont a Napkút Kiadó - Napút Online kulturális folyóirat egyik számában egy róla szóló jelelmzést Bilek István tollából (sakkozó,újságíró magyar bajnok, 254-szeres válogatott, tizenkétszeres olimpikon) Ez a jellemzés sokkal többet elmond Brunner Emőd tanár úrról, mint amennyit egyáltalán el tudnék mondani róla.
A szerző először leírja, hogy milyen szegényes körülmények között élt gyermekkorában, majd így folytatja:
"...Mégis, színjeles elemi bizonyítványommal bejuthattam az ország egyik legjobb gimnáziumába, s szüleim áldozatvállalásának köszönhetően egész életemre elegendő muníciót gyűjthettem egészen addig, amíg 1948-ban a budapesti bencés gimnáziumot nem államosították. Tanárainkat méltatlan eljárással eltávolították, s a politikai bűnözők kategóriájába sorolták őket: sorsu(n)kat a fordulat éve meghatározta, talán életü(n)k végéig. Csodálatos emberek voltak: osztályfőnökünk, Emőd úr (dr. Brunner Emőd) embersége, humora és polihisztorikus műveltsége sokunknak volt példakép; arcrezdüléseit is figyeltük, osztályoztuk. Karizmatikus egyéniség volt, mint ahogyan a többiek is, akikre ugyanolyan szeretettel emlékezem: Horváth Kandid igazgatónkra, Nagy Juliánra, Nádasy Alfonzra, Simonyi Kunóra… Bizony, mellszobraik helyét keresem a régi épület termeiben (Baross utca 62.), ahol 1944 májusában Germanus Gyula és hitvese tartott előadásokat az iszlámról, s ha jól emlékszem, egy ideig plakát hirdette a nem egészen nyilvános előadásokat. E falak között értettem meg, hogy mit jelent az emberi tisztesség, a humanizmus, a kultúra, az európai műveltség."

-->
A tanáraimról szóló megemlékezés nem lenne teljes,ha nem szólnék két "civil" tanárunkról: Kaposi Gyula testnevelő tanárról és Zászlós István rajz tanárról, akiket szerintem csak a civil ruha különböztetett meg szerzetes tanár társaitól.

Kaposi Gyula testnevelő tanárunk,szerzetes tanár társaival: jobbra tőle Horváth Kandid iskola igazgató

-->
Kaposi Gyula testnevelő tanárunk annyira komolyan vette hivatását, hogy órái felértek a hivatásos sportolók edzési óráival. Nemcsak egyszerűen iskolai osztályzatokkal minősítette a tantárgyból elért eredményeinket, hanem három minőségi csoportba sorolta tanítványait, amellyel az óráiba "bevitte" a versenyszellemet. A felemás korláttól kezdve a gyűrűhintáig minden szertornán gyakoroltatott, nagy súlyt helyezve a szabályos mozdulatokra és test tartásra. Rendkívül szigorú volt, keményen büntetett , ugyanakkor órán kívül egészen közvetlenül elbeszélgetett velünk. Minden iskola év végén sport bemutatót rendezett a kőbányai sporttelepen (hosszú ideig a Fradi gyakorló pályája volt), ahol bemutathattuk a különböző szertornákon elért eredményeinket, valamint az általa koreografált közös torna gyakorlatainkat. Év közben is többször látogattuk a sportpályát. Nekem a szabad levegőn eltöltött torna órákról üdítő emlékeim vannak. Kaposi tanár úr komolyan vette az "ép testben ép lélek" életelvet. Sajnos nem találtam róla szóló életrajzi adatot, e helyett egy rövid megemlékezést idézek:


-->   --> 1.)Bencés Hírlevél 1993/1. számából rövid részlet:
"Mozaikszemek a BDSZ 1992. évi krónikájából

Január 13.:Kaposi Gyula bácsinak, a BDSZ tiszteletbeli tagjának a temetése. A számtalan sportot versenyszerűen űző testnevelő tanárunk, birkózó *** olimpikonunk utolsó évei a szenvedés jegyében teltek. Pár nappal a halála előtt is azt mondta: A "legyen meg a Te akaratod" az ő legfőbb imája, támasza és vigasza. 88 évet élt.
Hamvait kívánságára Pannonhalmára vitték."
***Helyesbítés:tornász olimpikonunk.
(Szijártó)

Megjegyzés:
Időközben jelentkezett Kaposi tanár úr fia, ifjú Kaposi Gyula aki elolvasva blogomat segítségemre sietett, és Édesapja hagyatékából rengeteg fényképet adott át nekem, sőt a korrekt életrajzi adatok közlésében is segítségemre lesz. A kiegészítő adatok (képek) szerkesztése folyamatban van, melynek véglegesítése után közzéteszem. (Szijártó Gábor)

-->
Zászlós István rajztanárunk csendes halk szavú ember volt, ízes "szögedi" akcentussal.



-->
Velem együtt sokan nem voltunk jó rajzolók, de türelmes és egyénekre szabott oktatási módszerének köszönhetően egész jó eredményeket értünk el. Őróla sem találtam életrajzi adatokat, de egy kedves megnyilvánulására a mai napig is élénken emlékszem. Az történt, hogy a háború közeledtével elszaporodtak az u.n."légó " (légoltalmi) gyakorlatok. A rádió előre jelezte a próba légiriadó időpontját, amit mi nagy örömmel vártunk, mivel ekkor rövidebb-hosszabb ideig szünetelt a tanítás, csupán a légó pincébe kellett levonulnunk. Ilyenkor a frissen ácsolt lócákon ülve bizony nem a helyzet komolyságának megfelelően és elég felszabadultan viselkedtünk, egyikünk másikunk még intőt is kapott. Egy alkalommal pont a rajz órán szólaltak meg a szirénák, s a mindig komoly Zászlós tanár úr az ő kedves tájszólásával elkiáltotta magát : "Osztaaly vigyazz! Mönökülj !" Erre a spontán vezénylésre, ordítva dobáltuk földre a rajztáblákat a rájuk tűzött félig kész "műalkotásokkal", s rohantunk a légó pincébe.
-->
Számomra ez a jelenet azért olyan kedves, mert láttam a tanár úr arcán a pillanatnyi tétovázást, hogy ilyen szokatlan helyzetben mit is lehet mondani, majd ahogy komolyságát megőrizve rátalált erre a komikusnak tűnő vezényszóra, ebben a helyzetben ezt nagyon is emberinek találtam. Ekkorra már - kimondva, vagy kimondatlanul - szinte mindnyájunk tudatában egyre nagyobb teret nyert a várható és elkerülhetetlennek látszó katasztrófától való félelem. Utólag csakis ezzel tudom magyarázni azt a viharos hangulat kitörést, melyet a szirénák hirtelen felbúgása, és a tanár úr spontán vezényszava váltott ki belőlünk...

Kedves tanáraink bemutatása után végül szeretnék röviden szólni még arról is, hogy a magas színvonalú oktatást kiegészítették a különféle szakkörök, mint pl.:gyorsíró szakkör, a korábban már említett és Nagy Júlián tanár úr által vezetett aero - repülőgép modellező szakkör, önképző kör, melyben olyan nagy tehetségek nevelődtek mint Mensáros László és Kibédy Ervin. Ezek a szakkörök nagyban segítették a tanulók egyéni tehetségének kibontakoztatását. Az együvé tartozásnak és az életre való felkészülésnek komoly terepe volt a cserkész mozgalom, ahol a nyári táborozások alkalmával diák és tanár teljesen összeforrt,  ennek hatása nagyban megkönnyítette a következő tanév menetét tanárnak, diáknak egyaránt. A léleképítést szolgálta a Mária Kongregációban való részvétel. Mindnyájunk büszkeségét növelte fúvós zenekarunk, énekkarunk, melyek a nagy ünnepek fényét emelték.
-->
Írásommal az 1948 évben államosítás által erőszakosan megszüntetett egykori Bencés Gimnázium és annak tudós tanárai előtt tisztelegtem. Az emlékek felidézése, és az adatok gyűjtése közben egyre több kérdés merült fel bennem, amelyre napjainkban igen nehéz választ adni. Hogyan volt lehetséges az, hogy egy tanár hatvan létszám  körüli osztályban is könnyedén tudott fegyelmet  tartani,minden testi fenyítés nélkül,amikor ez manapság harminc fős létszám felett már képtelenségnek tűnik. Mára  eljutottunk odáig, hogy nem ritka a tanárok megverése, és az iskolai erőszak egyre nagyobb méreteket ölt. Hogyan tudott az akkori diák azzal a mainál összehasonlíthatatlanul több és magas színvonalú tananyaggal megküzdeni,amikor ma szűkítik az ismeret anyagot, természettudományos tantárgyakat vonnak össze, "zanzásítják" és "magyarról-magyarra" fordítják pl. Jókai műveit, több tantárgyat így pl. a történelmet kiveszik az érettségi tantárgyak közül. Minimálisra csökkentik a tornaórák számát stb. stb. Nem is folytatom, hiszen ezek többé, kevésbé mindenki előtt ismertek.
Egyáltalán van-e válasz ezekre a kérdésekre. Szerénytelenség lenne tőlem, ha erre vállalkoznék. Azt mindenképpen látom, hogy ma már ezekről a problémákról különböző fórumokon heves vita folyik, reformokat sürgetnek, ha akad is válasz, ezek eléggé felszínesek.
Véleményem szerint itt már semmilyen reform nem segíthet, mert a problémák nem ma keletkeztek. 1948 évet nem hiába nevezik a fordulat évének,mert életünk ekkor gyökeres fordulatot vett, az akkori intézkedések a "múlt eltörlésének" ideológiájából fogantak. Ezek ismertek. ekkor államosították többek között az egyházi iskolákat, szélnek ereszteve és politikai bűnözőkként elítélve a szerzetes tanárokat. A múlt eltörlése minden szinten folyt, erre negyvenegy év állt rendelkezésükre. Ha csak az oktatásnál maradunk, nyugodtan mondhatjuk, hogy ezalatt az idő alatt mindent sikerült lerombolni, amit a magyar oktatásban a szerzetes rendek, és kiváló pedagógusaink több száz év alatt felépítettek. Ennek eredménye a mai helyzet. A múltat természetesen nem sikerült végkép eltörölni, de a romokból nehéz újra építkezni, és méghozzá az alapoknál kell kezdeni: vissza kell menni a múlthoz, van honnan meríteni. Nehezíti a munkát az is, hogy az idő előrehaladásával a társadalmi, technikai állapotok hatalmas fejlődésen mentek keresztül, ezért ez a feladat nagy kihívást jelent az építkezőknek. Úgy látom, hogy ez a munka már elkezdődött: az egyházi iskolák igen nagy ellenszélben,de egyre eredményesebben láttak hozzá az építkezéshez. Ebben a munkájukban segítségükre vannak hagyományaik, a sorsukat hősiesen viselő elődeik, akik ugyanakkor hitelesítik az ő tevékenységeiket is.














Szijártó Gábor

Dezső bejegyzésére válaszom:
Köszönöm megkeresését, email címem:
gabor27ster@gmail.com
Szijártó Gábor













 




  -->

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Szeretném felvenni a kapcsolatot Önnel, Pénzes Balduin kapcsán.

Szijártó Gábor írta...

Dezső megjegyzéséhez:
Köszönöm megkeresését, email címem:
gabor27ster@gmail.com

Unknown írta...

A tanárok mellett a diákokra is emlékezünk. Az utolsónak érettségizett osztályból (érettségi 1948)öten vehették át vasdiplomájukat a Műszaki Egyetemen. örömmel köszöntöttük Őket. Sajnos Faber Miklós diáktársunknak 2018. január 17-én lesz a temetése


Kedves BAJNAY LÁSZLÓ, FABER MIKLÓS,
KAPUVÁRY GUSZTÁV, MENTSIK GYŐZŐ DR.
MONOSTORI REZSŐ, WILHELM GYULA

diáktársaink,

a Bencés Diákszövetség Budapesti Területi Szervezete

szeretettel és örömmel gratulál Nektek a

65 éves mérnöki pályafutásotok alkalmával a mai napon

átvett vasdiplomátokhoz.


Budapest, 2017. május 25.

Juhász Norbert Ph.67